aljzat: | (szubsztrátum) tágabb értelemben a talaj, faanyag, növényi, állati test stb., amelyen vagy amelyben a gomba (micélium) kifejlődik, termőteste megjelenik; szűkebb értelemben csak az elhalt szerves anyag. |
általános burok: | (velum universale vagy teljes burok) egyes kalapos gombáknál a fiatalkori termőtest egészét beborító hártyás, szálas-nemezes vagy nyálkás burok, amely a termőtest kifejlődése során szétszakad és a tönk alján, mint bocskor, a kalapon pedig pettyek alakjában, illetve a tönkön és a kalapon pikkelyes, szemcsés, szálas-nemezes vagy nyálkás bevonatként marad vissza. |
amiloid: | a spóra, hifa stb. sejtfala, ha Melzer-reagenstől sötétkékre vagy ibolyásra festődik. |
apikális: | (apicalis) csúcsi. |
aszkusz: | lásd: tömlő. |
barna (vörös) korhadás: | minden fafajnál előfordul, a gesztben és szijácsban egyaránt. Jellemzője, hogy elsősorban a cellulóz kerül lebontásra. Kezdeti stádiumban vörös vagy kávébarna csíkok, foltok formájában jelentkezik, később az anyag megbarnul, majd kocka alakú darabokra esik szét (a barnás, vöröses szint a visszamaradó lignin adja). |
bazídiospóra: | a bazídiumos gombák főspóra alakja, amely termőtestbe zárt, vagy szabadon álló különleges hifákon, az úgynevezett bazídiumokon fejlődik, annak külső felületén négy nyelecske (sterigma) végén a bazídium haploid sejtmagjaiból. |
bazídium: | (basidium) a bazídiumos gombáknak a bazídiospórát (ivaros spórát) létrehozó bunkósan vagy más alakban megvastagodott hifa vége (utolsó sejtje), amely a tenyésztesten szabadon vagy termőtestekben, azok meghatározott helyén a termőrétegben vagy termőrészben tömörülten foglal helyet és egy vagy többsejtű, továbbá sterigmával (spóratartó nyelecskével) ellátott vagy anélküli. A fiatal bazídium még két sejtmagvú, a spóra képzésekor történik a bazídiumban a két haploid sejtmag összeolvadása (kariogámia) és a sejtmagosztódás egyszer redukciósan és egyszer számcsökkentően, rendszerint négy magra. A keletkezett haploid sejtmagok a sterigmán keresztül bevándorolnak a sterigmák végén keletkezett hólyagocskákba és megalakulnak a spórák, amelyek aktívan lökődnek le. Ha a bazídium több sejtből áll, akkor osztott bazídiumról beszélünk. |
bocskor: | (volva) egyes kalapos gombáknál (pl. galóca) a fiatalkori termőtestet teljes egészében borító burok tönk alján megmaradt része, miután a fejlődő termőtest a burkot szétrepesztette. |
boszorkánykör: | a termőtesteknek körökben való megjelenése a tenyésztest sugaras, a földfelszín minden irányában történő növekedése folytán. A boszorkánykör elnevezés azon a középkori babonán alapul, hogy a tündérek és boszorkányok éjszakánként ezekben a gombakörökben táncoltak. |
boszorkánytojás: | a szömörcsögök, a kosárgomba és a tintahalgomba még éretlen, tojás formájú, burokba zárt, kocsonyás állagú termőteste. |
burok: | lásd: általános burok és részleges burok. |
cellulóz: | összetett szénhidrát. A cellulóz a Földön előforduló leggyakoribb szerves anyag, a növények vázanyagának alkotó eleme. |
cisztida: | a bazídiumos gombákon előforduló jellegzetes, eltérő és különféle alakú, a bazídiumnál rendszerint nagyobb terméketlen hifavégződés. Ilyen sejtek gyakran vannak a termőrétegben (himeniumcisztida), a kalap bőrén (pileocisztida vagy dermatocisztida) vagy a tönkön (kaulocisztida), a lemezek élén (keilocisztida) vagy a lemezek felületén (pleurocisztida). Formájuk szerint lehetnek vékony falúak és hifaszerűtől bunkó alakúig (leptocisztida), vastag falúak és a csúcsúkon kampóval (metuloid), vastag falúak és a csúcsúkon kristályokkal (lanprocisztida), vastag falúak és ár alakútól fejesig, szűk üreggel, 10% kálilugban (KOH) feloldódok (lyocisztida), fa alakúan elágazók (dendrocisztida). Tartalmuk szerint lehetnek, amik belseje fénytörő, kálilúgra (KOH) sárgásra színeződik (krizocisztida), illetve olajszerű anyagot tartalmazó, ami szulfo-vanillinra vörösesre színeződik (glöocisztida). |
cisztídium: | lásd: cisztida |
csírapórus: | a spórának az a pontja (általában a csúcsi részen megfigyelhető, kör alakú sejtfal-elvékonyodás), ahol a belső spórafalból (endosporium) képződő csíratömlő a csírázáskor áttöri a külső spórafalat (episporiumot). Ez általában a hilummal átellenes oldalon van. Lehet egy vagy több csirapórus is. |
fehér korhadás: | a fán élő gombák egy része először a sejtfalak lignin anyagát bontják el. Így az átmenetileg megmaradó cellulózváz miatt a fatest fehéres-szürkés, fehéres-sárgás lesz. A későbbi állapotban a cellulózok és a hemicellulózok is lebontásra kerülnek és a fatest tömegét veszítve laza, vattaszerű, szétmorzsolható lesz. A barnakorhadástól fehéres színe és üreges, málló jellege különbözteti meg. |
gallér: | (velum apikale) fiatalon a kalap szélét a tönkkel hártyás, részleges burok köti össze, amely idővel elszakad és ennek maradványa a gallér. Lásd: részleges burok. |
generatív hifák: | élő gombafonalak (hifák), vékony falúak, harántfalakkal szabályszerű távolságban osztottak (szeptáltak), plazmadúsak, többé-kevésbé elágazóak, gyakran csatosak, a termőrétegben végződnek. |
gombafonal: | (hifa) a gomba tenyésztestének (micéliumnak) alapeleme, a magasabb rendű gombáknál harántfalakkal sejtekre osztott fonálszerű képlet, csúcsi (apikális) növekedésű (osztódása egyirányú) de akár - többszörösen is - elágazhat. Az ágak szintén csúcsi növekedésűek. Keletkezésekor sejtfala vékony és élő anyagot (protoplazmát) tartalmaz, ez az un. alaphifa. A hifák sejtfala kitinből, áll. A gombafonalak feladata egyrészt a tenyésztest kifejlesztése (vegetativ hifa), másrészt a szaporító szervek és a szaporodást szolgáló sejtek létrehozása (generatív hifa). A termőtest is gombafonalak összeszövődése. |
haploid: | egyetlen kromoszóma-készlettel rendelkező sejt. |
hifa: | lásd: gombafonal. |
higrofán: | ( hygrophan) a gomba, különösen a kalapja, ha a nedvesség hatására vízzel átitatódva sötétebb, megszáradva világosabb színárnyalatú lesz. A kiszáradás folyamán a két színárnyalat zónásan jelentkezhet. |
higrometrikus: | 1. alakváltozás nedvesség hatására.
2. egyes csillaggomba fajok lebenyekre hasadt külső burkának az a jellegzetessége, hogy nedvesség hatására a lebenyek kiterülnek, száradáskor pedig a belső burokra borulnak és összezáródnak. |
himenium: | lásd: termőréteg |
himenoforum: | lásd: termőrétegtartó. |
kálilúg: | a kálium-hidroxid vizes oldata |
kitin: | a gombasejt falának alapvegyülete. |
kollárium: | (collarium) egy porcos gyűrű a kalap alsó felületén a tönk körül, amely a tönköt a lemezektől elválasztja, (például: nagy őzlábgomba - Macrolepiota procera) |
konídium: | többnyire alacsony-, ritkábban magasabb rendű gombák ivartalan szaporító képlete. Haploid vagy diploid micéliumon számtartó (ekvációs) sejtmagosztódással keletkezett mikroszkopikus méretű, nyugalmi időszak nélkül csírázó, vékonyfalu, ivartalan szaporítósejt, amely a gazdatest felületén különféle alakú tartókon (hifa-ágakon) vagy a gazdatestbe süllyedt korsó alakú képletekben (piknidium) jön létre. Egy vagy többsejtű, különféle alakú. Jelentősége főleg a mikroszkopikus gombáknál van és a faj vegetációs időszakban való terjesztését szolgálja. |
korhadás: | a farontó gombák sejtfalakat bontó tevékenysége a gombák életműködése folytán. Két típusa van: 1. fehér korhadás (maró, korróziós), 2. barna korhadás (reves, destrukciós). |
kortina: | szálas, fátyolszerű burok (vélum), többnyire a kalapszélt köti össze a tönkkel. A pókhálósgomba fajokon gyakran látható. |
kötőhifák: | vastag falúak, válaszfal nélküliek, nem osztottak, többszörösen elágazóak a haránt-összeköttetéseket biztosítják a termőtestben, más hifákat körülölelő gombafonalak, amelyeknek élő tartalma már korán elenyészett. |
lignifikáció: | növény szárának megkeményedése, elfásulása. |
lignin: | (faanyag) bonyolult kémiai anyag, amit többnyire fából nyernek. A növények egyedfejlődése során a sejtfalban rakódik le, annak szilárdságát növeli. Ezt a folyamatot fásodásnak (lignifikáció) nevezik. |
Melzer-reagens: | a keményítő tartalmú sejtfalakat sötétkékre festi. 0,5 g jód, 1,5 g jódkáli, 20 ml viz és 20 ml klorálhidrát oldata. |
micélium: | lásd: tenyésztest. |
micéliumzsinór: | a tönk alján látható, istráng- vagy gyökérszerű, gyakran elágazó, gombafonalakból összetett képződmény. |
mikorrhiza: | gombák és magasabb rendű növények gyökerének kölcsönösen előnyös együttélése (szimbiózisa). Az ektomikorrhizás gombafajok fonalai köpenyszerűen borítják be a fás szárú növények gyökerének csúcsi részét és a kéregsejtek közé is behatolnak. |
parafízis: | a tömlősgombák termőrétegében (himéniumában) a tömlők (aszkuszok) között elhelyezkedő terméketlen hifaszerü képződmények, amelyek rendszerint fonál alakúak, esetleg a csúcsúkon kissé megvastagodók és függelékeket nem viselnek. |
parazita gomba: | élősködő gomba, amely élő, gyakran legyengült növényt (fát) támad meg, sokszor a sebzési helyeken keresztül. |
peridiólum: | a pohárgombafélék termőtestében található, apró, lencse vagy borsó formájú testecskék, amelyek belseje tartalmazza a termőréteget a bazídiospórákkal. |
peridium: | a pöfetegfélék zárt termőtestét körülvevő, többrétegű burok. Kétféle burkot különböztetünk meg: a belső burkot (endoperidium) és a külső burkot (exoperidium). A belső burok egyrétegű és rendszerint papírszerű, magába zárja az érő spóraport és az érett termőtesten lyukkal nyílik, vagy különféleképpen széthasad. A külső burok rendszerint többrétegű és különböző felépítésű (bőrszerű parafás, szemölcsökből álló stb.), felnyílása is többféle (lehámlik, darabokra hasad stb.). Egyes fajoknál nincs külső és belső, hanem egy egységes burok van, amely szintén egy- vagy többrétegű. |
peritécium: | a tömlősgombák teljesen zárt vagy egy szűk csatornaszerű nyílással (osztiolum) nyíló gömbölyded, korsó vagy palack alakú termőteste, amelyben a tömlők (aszkuszok) rozettaszerűen vagy termőrétegben (himéniumban) zárva helyezkednek el. Az érett spórák egy csúcsi nyíláson keresztül jutnak a szabadba. A peritéciumok gyakran nagy méretű termőtestpárnába (sztrómába) ágyazódnak. A termőtest sok esetben fekete és apró, 1- 2 mm nagyságú. |
részleges burok: | (velum parciale) egyes kalapos gombáknál a kalap szélét a tönkkel összekötő burok, amely a termőréteggel (himéniummal) borított termőréteg tartót (himenoforumot) védi. Ha ez hártyás és a tönk csúcsa és a kalap pereme között feszül (velum apikale), úgy a kalap pereméről leválva a tönkön gallért alkot, míg ha a kalap peremét a tönk szemben levő oldalával köti össze (vélum marginális), úgy a kalap pereméről leválva gyűrűt, illetve a kalap peremén fátyolt alkot. A harmadik esetben a burok pókhálószerűen szálas, fátyolos a kalap pereme és a tönk különböző pontjai között, amelynek felszakadása után szálas maradványok láthatók a kalap peremén és a tönkön (pl. pókhálósgombák),ez a kortina. |
rizomorfa: | (rhizomorpha) igen hosszú, több méterre megnövő, 0,2 -10 mm vastag gombafonal köteg (hifaköteg), amelynek felépítésében az alaphifákon felül a vizet és tápanyagot szállító edényhifák és a szilárdítást szolgáló rosthifák is részt vesznek. Feladata a víz és tápanyag vezetése a táplálékfelvételi hely és a termőtest között, például a gyűrűs tuskógombánál (Armillariella mellea). A talajban kialakuló rizomorfát szubterrán, a fák kérge alatt képződőt pedig szubkortikális rizomorfának nevezzük. |
sörte: | (szeta, spinula) egyes taplóknál sötétbarna, vastag falu, hegyes, tüske alakú hifaképlet, amely generatív hifából keletkezett. Ezek eredhetnek termőrétegből (himéniumszeta), a csövek trámájából (tramaszeta), burokból (peridiumszeta), vagy tenyésztestből (micéliumszeta), és lehetnek csillag alakúan elágazók (aszteroszeta). |
spóra: | a gombák mikroszkopikus méretű, ivaros szaporítósejtje. Nagysága, színe és díszítettsége nagyon változatos és fontos határozó bélyeg lehet. |
spórapor: | nagyszámú spórát tartalmazó, porszerű spóratömeg. A spórapor színe, amelyet szabad szemmel is megfigyelhetünk, nagyon fontos határozó bélyeg lehet. |
sterigma: | spóratartó nyelecske, a bazídium nyúlványa, amelyek csúcsán találhatók a bazídiospórák. A végén képződő hólyagocskába vándorol be a bazídium - egyik - sejtmagja és onnan, mint kész spóra válik le.
Az osztatlan bazídiumon általában 4, ritkábban 2, 6, az osztott bazídiumon sejtenként 1-1 sterigma ül. |
szaprotróf gomba: | (szaprobionta, szaprofita) korhadékbontó gomba, amely elhalt szerves anyagokat (falevél, fenyőavar, faanyag, szaru, állati tetemek) bont le és hasznosít. |
széta: | (szeta) vastag falú, barnás színű, cisztídiumszerű képződmény, amely a termőrétegben, a termőtest felületén vagy húsában fordul elő. Gyakran kiemelkedő és nagyítóval is jól látható. Gyakoriak például a sörtésréteggombák között. lásd: sörte |
szklerócium: | (sclerocium) többnyire az aljzatban (szubsztrátumban) található, különböző formájú (gömb, gumó, szarv stb.), változó nagyságú (gombostűfejtől ököl nagyságig), sárgásbarna, vörösbarna vagy fekete színű, kemény gombaszövet (plektenhima), amelyet fonalas és hólyagos sejtek építenek fel. A szklerócium külső keményebb (pszeudoparenhimatikus) kéregből és belső, laza állományú (prozenhimatikus) bélrészből (medulla) áll. Lényegében a gomba tápanyag tartalékolását szolgálja, később azonban szabályos termőtestet vagy tenyésztestet (micéliumot) hozhat létre. Az apró gömbölyű és nagy számban keletkező szkleróciumot bulbillának nevezik. |
szubsztrátum: | lásd: aljzat. |
tenyésztest: | (micélium) lényegében gombafonalak (hifák) szövedéke, amely az aljzatban (szubsztrátumban) vagy azon foglal helyet és rendszerint évelő, de egyes fajoknál lehet egyéves is. A gombafonalak többnyire fehér, néha színes vattás szövedéket képeznek. Alacsonyabb rendű gombáknál alig elágazó, egysejtű, míg a magasabb rendű gombáknál dúsan elágazó, soksejtű. Megjelenése rendszerint vattaszerű, illetve penészszerű bevonat, de lehet a zöld növények mellék- vagy karógyökeréhez hasonló képlet, vagy pedig hártyaszerű lapot alkot. A micélium feladata a táplálkozás, a növekedés és a termőtestek létrehozása. A spórából kilépő gombafonal - elágazásaival - hozza létre az elsődleges tenyésztestet (csiramicélium, primer micélium), amelynél a sejtmag általában haploid jellegű. |
termőréteg: | (himenium) a termőtestnek az ivaros szaporítósejteket (spórákat) létrehozó rétege. Lényegében a zsákszerű tömlők (aszkuszok), illetve a bunkós, hengeres bazídiumok egymás mellett oszlopszerűen elrendezett tömött rétege. A termőréteg vagy az egész termőtestet borítja be, vagy csupán annak - esetleg különlegesen kiképzett - részén helyezkedik el. A termőréteg tömlői és bazídiumai között mechanikai szilárdság, vagy ökológiai feladatok érdekében más különféle alakú és nagyságú terméketlen képletek is felléphetnek (cisztida, parafizis). |
termőrétegtartó: | (himenoforum) a bazídiumos termőtest meghatározott helyén (lemezek, csövek, fogak, ráncok) alakul ki a bazídiumokat viselő termőréteg (himenium). |
termőtest: | a gombák különféle alakú, többnyire látható, a szaporodást szolgáló része. Ez a köznapi értelemben vett gomba. Gombafonalak összetömörülése, összeszövődése (lényegében gombaszövet), amelynek meghatározott helyén a gombafonalak egy részénél a végsejtek rendszerint rétegbe tömörülve spóraképző szervvé (tömlővé, illetve bazídiummá) alakulnak át és rendszerint ivaros folyamatok eredményeképpen spórákat hoznak létre. |
tömlő: | (aszkusz) a tömlősgombák spóraképző szerve (különleges gombafonal vég), amely a magasabb rendű gombáknál termőtestbe bezárva gombacsoportonként különféle (ivaros vagy ivartalan) folyamatok eredményeként keletkezik és benne a sejtmagnak osztódása folytán szabadsejt keletkezéssel rendszerint 8 spóra jön létre. |
vázhifák: | vastag falúak, nem osztottak, nem ágaznak el, válaszfal nélküli gombafonalak, feladatuk a termőtest szilárdítása. |
vegetaív hifák: | lásd: gombafonal. |
vélum: | (velum) lásd: burok. |
volva: | lásd: bocskor. |