A gombafogyasztás veszélyei:

Gyomorpanaszokat okozhat a mértéktelen gombafogyasztás, mivel a gombasejtfal kitinanyaga nem emészthető, érzékenyebb gyomrúaknak megárthat. A gomba nehezen emészthető élelmiszernek számít. Kerüljük a túl gyakori gombafogyasztást!

A romlott gomba okozta megbetegedés tulajdonképpen ételmérgezést jelent, amely a helytelenül tárolt, megromlott gombás étel fogyasztásának a következménye. A gombák öregen, nedves időben, erős kukacosodás vagy szakszerűtlen tárolás következtében gyorsan romlanak. Ajánlatos csak egészséges, friss gombát gyűjteni, jól szellőző, hideg helyen tárolni és lehetőleg gyorsan felhasználni. Az elkészített gombás ételt csak rövid ideig, maximum 1 napig és hűtve tároljuk.

A nyers gombák fogyasztását kerüljük! A nyers gomba okozta megbetegedésnél az ok a hőkezelés elmaradása. A gombafajok egy része olyan hőérzékeny anyagot tartalmaz, amely megfelelő hőkezeléssel elbomlik. Az ilyen gombák esetében szükséges a legalább 20 percig tartó hőkezelés a fogyasztás előtt.

Nem ritka a rágós, kemény húsú gombák által okozott megbetegedés sem. Ilyen például a pisztricgomba vagy a sárga gévagomba. Ezek a szokásos gyomorpanaszokon túl székrekedést is okozhatnak.

A mérges gombától való túlzott félelem egyes embereknél pszichikai úton vezet tünetek megjelenéséhez, mint nyugtalanság, szívdobogás, nyálzás valamint gyomor- és béltünetes panaszok. Ez a képzelt gombamérgezés.

Toxikus nehézfémek (ólom, kadmium, higany) és más környezeti mérgek:

A fémfelhalmozás képessége a gombafajtól és a szubsztrátumtól függ. Egyes gombafajok diszkriminálnak bizonyos fémeket, azaz bennük kevesebb található, mint a környezetükben, míg más fémek erőteljesen feldúsulnak (akkumulálódnak) bizonyos gombákban.

Az ólom, higany, kadmium környezetszennyezésből kerül a termőtestbe, ezért fontos, hogy terhelt környezetből, ipari telepek, hulladéklerakók, szemétégetők városközpontok, bányák, fémkohók, utak környékén ne gyűjtsünk étkezési célra gombát.

Mezőgazdasági területeken és azok környékén szintén ne gyűjtsünk gombát étkezési céllal. Az itt használt növényvédő – és rovarölő szerek felszívódhatnak és megjelenhetnek a termőtestekben.

Spóraallergia:

A spóraallergiát a gombák spóráinak belégzése okozza, és hasonlít az asztma vagy nátha tüneteire. Az úgynevezett nyári asztma gyakori a levegőben szálló gomba spórák miatt.

A méreg és a mérgezés fogalma:

Méreg: biológiai szempontból méregnek tekinthetünk minden olyan anyagot, amely élő szervezettel érintkezve abban károsodást, betegséget vagy halált okoz – általában kémiai reakció útján vagy más molekuláris szintű tevékenységgel – ha belőle kellő mennyiség jut be az élőlénybe.

Mérgezés: lenyelés, belélegzés vagy bőrön át történő felszívódás során, egyszeri, vagy rövid ideig történő behatásra is már halált, vagy egészségkárosodást okozó folyamat.

A gombák egészségkárosító hatása:

Mikózis: a kórokozó mikroszkopikus gombák által előidézett betegségeket mikózisoknak nevezzük. Ide tartoznak az embereket széles körben fertőző bőrgombák és a belső szerveket megtámadó kórokozó gombák.

Mikotoxikózis: a mikrogombák által termelt és a szubsztrátban szétterjedt mikotoxinok okozta megbetegedési típus. Ezeket a megbetegedéseket a különböző élelmiszer alapanyagokban, vagy takarmányokban elszaporodott mikroszkopikus penészgombák méreganyagai okozzák. Veszélyességük és súlyosságuk a valódi gombamérgezésekhez hasonló, mivel toxinjaik erős biológiai hatásúak.

Micetizmus (valódi gombamérgezés): a táplálékként elfogyasztott mérgező nagygombák okozta mérgezés. Ez a toxintartalmú, egyébként egészséges gombatermőtest fogyasztása után lép fel. Súlyossága arányban van az elfogyasztott gomba mennyiségével. A különböző hatóanyagok más-más jellegzetes tünet együttest idéznek elő.

A fontos gombamérgek az izolálás ideje szerint:

  • Muszkarin (1869)
  • Fallotoxin (1938)
  • Amatoxin (1941)
  • Pszilocibin (1959)
  • Iboténsav (1964-65)
  • Muszcimol (1964-65)
  • Muszkazon (1964-65)
  • Giromitrin (1964-65)
  • Koprin (1975)
  • Orellanin (1979)
  • Virotoxin (1980-81)

A gombatoxinok és a gombamérgezések csoportosítása:

A hatásmechanizmus szerint:

Sejtmérgek: a szövetelhalást, végleges károsodást okozó, a sejtek életfolyamataiba közvetlenül beavatkozó méreganyagok.

  • amatoxinok (phalloides szindróma, gyilkos galóca típusú mérgezés)
  • orellanin (orellanusz szindróma, pókhálós gomba típusú mérgezés)
  • gyromitrin (gyromitra szindróma, papsapkagomba típusú mérgezés)

Idegrendszerre ható mérgek: nem a sejtek károsítása, hanem az ingerületáttevődés megzavarása útján hatnak a központi vagy a vegtatív idegrendszerre.

  • muszkarin (muszkarin szindróma, susulyka típusú mérgezés)
  • pszilocibin (pszilocibin szindróma, hallucinogén típusú mérgezés)
  • bufotenin (pszilocibin szindróma, hallucinogén típusú mérgezés)
  • iboténsav (pantherina szindróma, párducgalóca típusú mérgezés)
  • muszkazon (pantherina szindróma, párducgalóca típusú mérgezés)

Az anyagcserében a méregtelenítő folyamatokat gátló méreg:

  • koprin (koprinusz szindróma, tintagomba típusú mérgezés)

Gyomor- és bélbántalmak okozó mérgezések: igen sok, egymástól rendszertanilag távol álló gombafaj fogyasztása után jelentkezhetnek tünetek. Ezek a leggyakoribb gombamérgezések. Az egyes gombacsoportok más-más gyomor- és bélizgató anyagokat tartalmaznak, például a csípős tejelőgombák vagy a galambgombák gyantaszerű anyagokat. (gasztrointesztinális szindróma)

A lappangási idő szerint:

Hosszú lappangási idejű mérgezések (sejtmérgek):

  • phalloides szindróma, gyilkos galóca típusú mérgezés (amatoxin)
  • orellanusz szindróma, pókhálós gomba típusú mérgezés (orellanin)
  • gyromitra szindróma, papsapka gomba típusú mérgezés (gyromitrin)

Rövid lappangási idejű mérgezések (idegmérgek):

  • muszkarin szindróma, susulyka típusú mérgezés (muszkarin)
  • pantherina szindróma, párducgalóca típusú mérgezés (iboténsav, muszkazon, muszcimol)
  • pszilocibin szindróma, hallucinogén típusú mérgezés, (pszilocibin, pszilocin, beocisztin, bufotenin)

Egyéb gombamérgezések:

  • paxillus szindróma, begöngyöltszélű cölöpgomba okozta mérgezés (vélhetően involuton, involutin)
  • koprinusz szindróma, tintagomba típusú mérgezés (koprin)
  • poliporsav mérgezés (poliporsav)
  • gasztrointesztinális szindróma, gyomor- és béltünetes megbetegedés
  • nyers gomba okozta megbetegedések

Gombamérgezések típusai:

  1. Phalloides szindróma vagy gyilkos galóca típusú mérgezés ▼
  2. Orellanus szindróma vagy pókhálósgomba típusú mérgezés ▼
  3. Gyromitra szindróma vagy papsapkagomba típusú mérgezés ▼
  4. Muszkarin szindróma vagy susulyka típusú mérgezés ▼
  5. Pantherina szindróma vagy párducgalóca típusú mérgezés ▼
  6. Pszilocibin szindróma vagy hallucinogén típusú mérgezés ▼
  7. Paxillus szindróma vagy begöngyöltszélű cölöpgomba okozta mérgezés ▼
  8. Coprinus szindróma vagy tintagomba típusú mérgezés ▼
  9. Poliporsav mérgezés ▼
  10. Gasztrointesztinális szindróma vagy gyomor- és béltünetes mérgezés ▼
  11. Nyers gomba által okozott mérgezés ▼
  12. Egyéb mérgező gombák ▼

▲

1. Phalloides szindróma vagy gyilkos galóca típusú mérgezés

Jellemzők:

  • hosszú lappangási idő (6-24 óra, típusosan 10-14 óra), ez alatt a méreganyag már felszívódott
  • a halálos mérgezések 95%-a tartozik ebbe a csoportba (Magyarországon átlagosan 10fő/év)
  • főleg a gyilkos galóca okozza

Tünetek:
1. gasztrointesztinális fázis:

  • gyomorpanaszok
  • csillapíthatatlan hányás, hasmenés, láz (kiszáradás veszély)
  • ezután átmeneti tünetmentesség lehet, csökkennek az akkut tünetek

2. májkárosodási (hepatorenális) fázis:

  • májkárosodás, májmegnagyobbodás, sárgaság, gyomor- és bélvérzés, öntudatzavar, kóma
  • jelentősen károsodhat a vese is a vese sejtek roncsolódása miatt
  • egy-két héten belül halál a súlyos vagy kezeletlen esetekben

Hatóanyagok:

  • amatoxin, fallotoxin, virotoxin vegyületek
  • főzésre és enzimatikus behatásra változatlanul stabilak
  • a gyilkos galóca egyetlen termőteste egy 4 tagú családnak elegendő halálos dózist tartalmaz
  • egy átlagos felnőtt ember esetében a halálos adag: 50 g friss gomba (Amanita phalloides, Lepiota brunneoincarnata esetén)

Előidéző fajok:
Egyes Amanita, Galerina, Lepiota fajok, például:

Amanita phalloides – gyilkos galóca
Amanita verna – fehér galóca
Amanita virosa – hegyeskalapú galóca
Galerina marginata – fenyves sisakgomba
Lepiota brunneoincarnata – húsbarnás őzlábgomba
Lepiota castanea – gesztenye-őzlábgomba
Lepiota helveola – vörhenyes őzlábgomba
Lepiota lilacea – lilás őzlábgomba
Lepiota subincarnata – rózsás őzlábgomba

Megjegyzés:
A kisméretű őzlábgombák nehezen határozhatók, ezért célszerű valamennyit, de különösen a vöröses, barnás vagy lilás képviselőiket elkerülni!

▲

2. Orellanus szindróma vagy pókhálósgomba típusú mérgezés

Jellemzők:

  • nagyon hosszú lappangási idő (2-17 nap)
  • súlyos vesekárosodás, veseleállás
  • halálos kimenetelű is lehet, ami szerencsére ritka
  • főleg a mérges pókhálósgomba okozza

Tünetek:

  • általános tünetek: étvágytalanság, fáradékonyság, fejfájás, szomjúság, hidegrázás, láz
  • esetenként gasztrointesztinális tünetek is lehetnek (hányinger, hányás, hasi fájdalom)
  • ízületi és izomfájdalmak
  • fokozott vizelés majd hiányos vizelet kiválasztás
  • veseelégtelenség
  • veseleállás esetén halál

Hatóanyag:

  • orellanin
  • főzésre és szárításra változatlanul stabil
  • többszöri fogyasztás esetén a toxin felhalmozódik (akkumulálódik) a szervezetben

Előidéző fajok:
Cortinarius fajok, például:

Cortinarius orellanus – mérges pókhálósgomba
Cortinarius splendens – kénsárga pókhálósgomba

Megjegyzés:
A pókhálósgombák nehezen határozhatók és sok esetben még nincsenek pontos tudományos ismereteink arról, hogy az adott faj tartalmaz-e mérget vagy sem, ezért célszerű ezeket a gombákat elkerülni!

▲

3. Gyromitra szindróma vagy papsapkagomba típusú mérgezés

Jellemzők:

  • nehéz a gyilkos galóca típusú mérgezéstől elkülöníteni
  • hosszú lappangási idő 6-12 óra (esetenként akár 2 nap)
  • tüneteihez gyakran központi idegrendszeri és hemolitikus jelenségek társulnak
  • súlyos májkárosodás és idegrendszeri tünetek
  • keringési rendszer leállása
  • ritkán halálos is lehet
  • főleg a redős papsapkagomba okozza

Tünetek:
1. gasztrointesztinális fázis:

  • rosszullét, hasfájás, fejfájás, hányinger, hányás, hasmenés

2. májkárosodási (hepatorenális) fázis:

  • görcsök
  • májmegnagyobbodás, sárgaság
  • nyugtalanság, delírium (idegrendszeri tünetek)
  • súlyos esetekben a keringési rendszer összeomlása, a légzés leállása és halál

Hatóanyag:

  • giromitrin
  • hőre valamint hosszabb tárolás és szárítás során valamelyest lebomlik
  • többszöri fogyasztás esetén a toxin felhalmozódik (akkumulálódik) a szervezetben

Előidéző fajok:
Gyromitra, Helvella fajok, például:

Gyromitra esculenta – redős papsapkagomba
Gyromitra fastigiata – vörösbarna papsapkagomba
Gyromitra gigas – óriás papsapkagomba
Gyromitra infula – püspöksüveggomba
Helvella monachella – homoki papsapkagomba

Megjegyzés:
Nehéz a gyilkos galóca típusú mérgezéstől elkülöníteni, mert a tünetek hasonlóak, de a mérgezést kiváltó gombák többnyire tavasszal teremnek, míg a galócák főként késő nyáron és ősszel.
Rendkívül változó toxintartalmuk miatt a szakirodalom eltérő módon értékeli a papsapkagomba fajokat. Sok szerző kifejezetten jó étkezési gombának tartja és ajánlja némelyiket, ennek ellenére célszerű ezeket a gombákat elkerülni!

▲

4. Muszkarin szindróma vagy susulyka típusú mérgezés

Jellemzők:

  • rövid lappangási idő (15 perc-2 óra, típusosan 15-30 perc)
  • ritkán halálos lehet
  • főleg susulykák és tölcsérgombák okozzák

Tünetek:

  • paraszimpatikus idegrendszeri tünetek: izzadás, remegés, hasgörcs, nyáladzás, könnyezés
  • lassuló pulzus, beszűkülő pupilla, vérnyomás csökkenés
  • kialakulhat légszomj és látászavar
  • a mérgezés a dózistól függően akár halálos is lehet

Hatóanyag:

  • muszkarin

Előidéző fajok:
Amanita, Clitocybe, Inocybe, Leucocybe, Mycena, Singerocybe fajok, például:

Amanita muscaria – légyölő galóca
Clitocybe phyllophila – viaszfehér tölcsérgomba
Clitocybe rivulosa – mezei tölcsérgomba
Inocybe dulcamara – olajsárga susulyka
Inocybe erubescens – téglavörös susulyka
Inocybe geophylla – selymes susulyka
Inocybe heimii – tengerparti susulyka
Inocybe petiginosa – törpe susulyka
Inocybe rimosa – kerti susulyka
Leucocybe candicans – viaszostönkű tölcsérgomba
Mycena pelianthina – feketeszegélyű kígyógomba
Mycena pura – retekszagú kígyógomba
Mycena rosea – rózsás kígyógomba
Singerocybe phaeophthalma – dohos tölcsérgomba

Megjegyzés:
A légyölő galóca a muszkarinról kapta a nevét, de ez a gomba nagyon kevés (0,0002-0,0003 %) ilyen toxint tartalmaz!
Ellenszere az atropin, ami önmagában szintén méreg. Pontos diagnózis esetén a kezelés atropin injekcióval megoldható.

▲

5. Pantherina szindróma vagy párducgalóca típusú mérgezés

Jellemzők:

  • rövid lappangási idő (30 perc-3 óra)
  • alkoholmámorhoz hasonló tünetek
  • káros utóhatás nélkül ér véget
  • főleg a párducgalóca okozza

Tünetek:

  • felfokozott érzelmi állapot, hadaró beszéd, motoros izgalom, vitustánc, tér- és időérzékelési zavar, személyiségzavar
  • bódulatszerű mély álom és alvás, ami után a beteg tünetmentesen ébred
  • nagyobb mennyiségű toxin elfogyasztása után súlyosabb tünet együttes, akár kóma is kialakulhat

Hatóanyagok:

  • iboténsav, muszkazon
  • muszkazonból átalakult muszcimol (az iboténsavnál 5x hatásosabb méreganyag)

Előidéző fajok:
Amanita fajok, például:

Amanita gemmata – sárga galóca
Amanita muscaria – légyölő galóca
Amanita pantherina – párducgalóca
Amanita regalis – barna galóca

Megjegyzés:
A régmúltban sámánok, varázslók is használták bódítószerként ezt a gombát. Különösen a légyölő galóca korai felhasználása jellemző volt a szibériai, indiai kultúrákban és a magyarok sámánjainál is. Az USA-ban ma az egyik leggyakrabban használt pszichotróp gomba.
A mérgezést a beteg káros utóhatás nélkül kialussza.

▲

6. Pszilocibin szindróma vagy hallucinogén típusú mérgezés

Jellemzők:

  • rövid lappangási idő (30 perc-2 óra)
  • csak ritkán súlyos kimenetelű
  • legalább 70 ismert faj van, amelyek ilyen mérgezést okoznak

Tünetek:
1. testi tünetek:

  • fejfájás, szédülés, öntudatzavar, zsibbadás

2. pszichikai tünetek:

  • boldogság vagy félelem, felszabadultság, tér és időzavar, depresszió, dühroham, delírium
  • a mérgezett dalol, táncol, majd végtaggyengülést érez, hallucinál (víziók, úgy érzi, hogy nagyon erős), majd eufóriás állapotba kerül, végül öntudatát veszti
  • 6-10 óra múlva elmúlik a hatása

Hatóanyagok:

  • pszilocibin, pszilocin, beocisztin, bufotenin

Előidéző fajok:
Amanita, Inocybe, Pluteus, Psilocybe, Gymnopilus, Panaeolus fajok, például:

Amanita citrina – citromgalóca
Gymnopilus junonius – aranysárga lánggomba
Inocybe aeruginascens – zöldülőtönkű susulyka
Pluteus salicinus – zöldülő csengettyűgomba
Psilocybe cyanescens – kékülő badargomba

Megjegyzés:
Ezt a mérgezést már régóta ismeri az emberiség. Varázsgombaként kultikus célokra is használták az azték és maja kultúrákban (Psilocybe mexicana > mexikói varázsgomba)
A pszilocibin oxidációjakor kék színű vegyületek keletkeznek, ezért a kék színű termőtestet képező gombák hallucinogén gyanúsak

▲

7. Paxillus szindróma vagy begöngyöltszélű cölöpgomba okozta

mérgezés

Jellemzők:

  • rövid lappangási idő (1-2 óra)
  • esetenként nagyon súlyos
  • főleg a begöngyöltszélű cölöpgomba okozza

Tünetek:

  • gasztrointesztinális tünetek
  • hemolitikus tünetek: hemoglobin erőteljes csökkenése, vörösvértestek szétesése
  • véres vagy hiányzó vizelet
  • vesefájdalmak, veseelégtelenség, súlyos esetben halál

Hatóanyagok:

  • nem teljesen ismert a hatóanyaga, vélhetően involuton, involutin

Előidéző faj:

Paxillus involutus – begöngyöltszélű cölöpgomba

▲

8. Coprinus szindróma vagy tintagomba típusú mérgezés

Jellemzők:

  • rövid lappangási idő (azonnal)
  • gomba és alkohol együttese fogyasztása okozza, de ilyen esetben ajánlatos mindenféle alkohol fogyasztását 3 napig felfüggeszteni
  • főleg a ráncos tintagomba okozza
  • nem halálos

Tünetek:

  • 15 perc-70 órán át tartó forróságérzet, izzadás, remegés, szívdobogás
  • intenzív vörösödés az arcon, nyakon, mellkason, fejfájás, fémes érzés a szájban
  • vérnyomásesés, ájulás
  • 2-4 óra múlva magától elmúlik a hatása

Hatóanyag:

  • koprin

Előidéző fajok:
Coprinopsis, Ampulloclitocybe, Leucocybe, Imperator fajok, például:

Ampulloclitocybe clavipes – duzzadttönkű tölcsérgomba
Coprinopsis atramentaria – ráncos tintagomba
Coprinopsis insignis – ezüstszálas tintagomba
Imperator torosus – foltosodó tinóru
Leucocybe connata – fehércsokros álpereszke

▲

9. Poliporsav mérgezés

Jellemzők:

  • hosszú lappangási idő (6-12 óra)
  • máj- és vesekárosodást és idegrendszeri zavarokat okoz

Tünetek:

  • gasztrointesztinális tünetek: hasi fájdalom, hányinger, hányás, étvágytalanság
  • gyengeség, kettős látás, homályos látás
  • vizuális hallucináció
  • akaratlan szemmozgás, egyensúlyzavar
  • lila színű vizelet

Hatóanyag:

  • poliporsav (citotoxikus)

Előidéző faj:

Hapalopilus nidulans – fahéjszínű likacsosgomba

▲

10. Gasztrointesztinális szindróma vagy gyomor- és béltünetes mérgezés

Jellemzők:

  • rövid lappangási idő (15 perc-2 óra)
  • általában csupán gyomor- és béltünetekkel jár
  • nagymértékben függ az egyéni érzékenységtől
  • a legtöbb mérgező gomba ilyet okoz, így ez a legelterjedtebb mérgezés
  • nem halálos csak nagyon súlyos és kivételes esetben

Tünetek:

  • rosszullét, gyengeség, hányás, hasmenés, hasfájás, görcsök, izomfájdalmak
  • súlyos esetben izomgörcsök, vérkeringési zavarok, gyomorvérzés
  • 1-2 nap múlva elmúlik
  • gyermekeknél és időseknél súlyosabb tünetek is jelentkezhetnek

Hatóanyagok:

  • sokféle vegyület (terpének, terpenoidok, szeszkviterpének, antrakinonok stb.)
  • ezek általában csípős vagy keserű ízűek

Előidéző fajok:
Számos nemzetség fajai okozhatnak gyomor- és béltünetes megbetegedést, például:

Agaricus iodosmus – fenolszagú csiperke
Agaricus moelleri – tintaszagú csiperke
Agaricus phaeolepidotus – barnapikkelyű csiperke
Agaricus xanthodermus – karbolszagú csiperke
Caloboletus calopus – farkastinóru
Caloboletus radicans – kesernyés tinóru
Chlorophyllum brunneum – kerti őzlábgomba
Clitocybula platyphylla – széleslemezű fülőke
Entoloma porphyrophaeum – lilásbarna döggomba
Entoloma rhodopolium – zöldesszürke döggomba
Entoloma sinuatum – nagy döggomba
Hebeloma mesophaeum – sötétlábú fakógomba
Hebeloma sinapizans – retekszagú fakógomba
Hygrocybe conica – feketedő nedűgomba
Hypholoma fasciculare – sárga kénvirággomba
Lactarius helvus – daróc-tejelőgomba
Lactarius torminosus – nyírfa-szőrgomba
Marasmius collinus – üregestönkű szegfűgomba
Omphalotus olearius – világító tölcsérgomba
Ramaria formosa – cifra korallgomba
Rubroboletus satanas – sátántinóru
Russula emetica – hánytató galambgomba
Sarcosphaera coronaria – tulipán-csészegomba
Scleroderma bovista – fakó áltrifla
Scleroderma citrinum – rőt áltrifla
Scleroderma verrucosum – nyeles áltrifla
Tricholoma pardinum – párducpereszke
Tricholoma saponaceum – szappanszagú pereszke
Tricholoma sciodes – bükki pereszke
Tricholoma stiparophyllum – szagos pereszke
Tricholoma sulphureum – büdös pereszke

▲

11. Nyers gomba által okozott mérgezések

Jellemzők:

  • nem megfelelően elkészített vagy megfőzött (hőkezelt) gomba okozza
  • a gombamérgezések 2-3 %-át teszi ki

Tünetek:

  • gasztrointesztinális tünetek (rosszullét, hasfájás, fejfájás, hányinger, hányás, hasmenés)
  • néhány esetben hemolitikus tünetek is előfordulhatnak

Hatóanyagok:

  • hőlabilis vegyületek, csak néhány ismert
  • szeszkviterpén
  • melleolid (antibiotikum)
  • hemolizin (fallolizin, flammulotoxin, pleurotolizin, rubeszcenszlizin)

Előidéző fajok:
Számos nemzetség fajai okozhatnak ilyen típusú mérgezést, amelyek kivétel nélkül minimum 20 perces hőkezelést (főzést vagy sütést) igényelnek fogyasztás előtt. Ilyenek például:

Amanita excelsa – szürke galóca
Amanita fulva – rőt selyemgomba
Amanita lividopallescens – fakó selyemgomba
Amanita rubescens – piruló galóca
Amanita strobiliformis – cafrangos galóca
Amanita vaginata – szürke selyemgomba
Armillaria lutea – gumós tuskógomba
Armillaria mellea – gyűrűs tuskógomba
Choiromyces meandriformis – fehér szarvasgomba
Clitocybe nebularis – szürke tölcsérgomba
Desarmillaria tabescens – csoportos tuskógomba
Laetiporus sulphureus – sárga gévagomba
Leccinellum crocipodium – sárga érdestinóru
Leccinellum pseudoscabrum – sötét érdestinóru
Leccinum albostipitatum – vörös érdestinóru
Leccinum aurantiacum – tölgyfa-érdestinóru
Leccinum duriusculum – nyárfa-érdestinóru
Leccinum scabrum – barna érdestinóru
Morchella deliciosa – hegyes kucsmagomba
Morchella esculenta – ízletes kucsmagomba
Morchella semilibera – fattyú kucsmagomba
Morchella steppicola – pusztai kucsmagomba
Neoboletus praestigiator – korábbi céklatinóru (a magyar név változás alatt áll)
Neoboletus xanthopus – céklatinóru
Suillellus luridus – változékony tinóru
Suillellus mendax – csalóka tinóru
Suillellus queletii – vörös tinóru
Verpa bohemica – cseh kucsmagomba
Verpa conica – simasüvegű kucsmagomba

▲

12. Egyéb mérgező gombák

Előidéző fajok, tünetek és hatóanyaguk:

Amanita proxima

  • gyomor- és bélpanaszok, majd vesekárosodás (Dél-Franciaország)

Amanita smithiana

  • gyomor- és bélpanaszok, majd vesekárosodás (Észak-Amerika)

Clitocybe acromelalga

  • görcsök, végtagok bénulása, dagadása, majd a gerincvelő károsodása (Japán, hatóanyag: akromelsav)

Clitocybe amoenolens

  • kéz- és lábzsibbadás (Franciaország, hatóanyag: akromelsav)

Tricholoma equestre – sárgászöld pereszke

  • harántcsíkolt izom sejtjeinek szétesése /rabdomiolízis/ (Franciaország)

Russula subnigricans

  • halálosan mérgező citotoxikus faj (Tajvan, Kína, USA, hatónyag: russuphelin)